Pesti mesék: te tudod, miért fekszik két ugyanolyan nevű tér egymás mellett Józsefvárosban?

A főváros VIII. kerületén végighúzódó Baross utca eredetileg egy országút volt, ami összekötötte Pacsirtamezőt és Kőbányát. Pacsirtamezőnek azt a lakóterületet hívták, ami a 18. században Pest városának falain kívül afféle korabeli külvárosként kezdett el kiépülni, és amiből aztán Józsefváros lett 1777-ben, immár Pest részeként. Kőbánya egy Kőér nevű domb körül jött létre, amit már a középkorban is használtak – micsoda meglepetés – kövek bányászására, később pedig szőlőültetvények kaptak helyet rajta, hogy aztán fokozatosan be is népesüljön. A kettő között húzódó mai Baross utca a 18. században még a Major út nevet viselte, nem véletlenül: mellette majorságok, szántók, szőlők feküdtek.

A Major útból később Kőbányai út, majd Stáció utca lett. 

Ez a bizonyos kálvária(domb) az 1710-es években épült meg a mai Kálvária tér helyén, az már említett útvonal mellett, ekkoriban még messze kívül a városon. Hogy ez mennyire külterületnek számított, azt jól jelzi az is, hogy itt létesült mellette a környék legnagyobb temetője is a mai Kálvária-Diószegi-Dugonics utcák határolta területen. 1746 és 1749 között aztán megépült egy igazi építészeti-képzőművészeti csoda, egy barokk stílusú, kerek, árkádsoros, szobrokkal díszített kálváriaépület-temetőkápolna, ami aztán a tér névadója is lett. Az alkotója nem ismert, ahogy a keletkezéséről is csak legenda maradt fenn: eszerint egy Wistner (Vizner) Anna Mária adományából készült, aki egy özvegytől jelentős összeget örökölt azzal a kikötéssel, hogy a felét kegyes célokra kell felhasználni – majd miután Wistner Anna Mária egy házastársi vita során megölte a férjét, még nagyobb, még díszesebb épületet emeltetett vezeklésül.

A 18. század második felében már rendszeresen látogatták a pesti hívők az elhíresült kálváriát, nagypénteken több nemzetiség több körmenete is ellátogatott ide. Még egy remete is lakott a kálvária mellett, aki afféle vallási csőszként vigyázott a hely fizikai és spirituális állapotára. Pest városa azonban rohamosan terjeszkedett, és az említett temetőt 1818-ban már fel is számolták, mert egyrészt megtelt, másrészt kellett a hely a házak számára. Az 1848-as szabadságharc során még imádkoztak a kálváriánál a nemzeti függetlenségért, de egyre inkább funkcióját vesztette az építmény, egyenesen felszámolásra ítélték. A művészi értékét felismerő Stróbl Alajos, a korszak vezető szobrásza mentette meg 1893-ban, és vitette át kőről kőre a Bajza utcai Epreskertbe a kálváriát, ahol aztán sok generációnyi képzőművész hallgató tanulmányozhatta a szépségét, és ahol a mai napig is megtekinthető.

 1887-től kezdődően ugyanis itt épült ki afféle korabeli középosztálybeli lakóparként a Tisztviselőtelep, aminek a lakói persze templomba is szerettek volna járni. Erre a célra emeltek egy kápolnát 1885-ben a telep mellett, amihez egy hosszú kálváriaút vezetett, a két oldalán stációkkal. Ebből a területből lett aztán a Golgota tér, majd a Tisztviselőtelep lakói megépítették a Magyarok Nagyasszonya templomot miséző helyül, a második világháborúban pedig súlyosan megsérült a Golgota kápolna és a stációk is. A szocializmus idején balesetveszélyesnek nyilvánították, és elbontották, így üres lett a Golgota tér. A mai napig is nagyrészt az, de az egykori stációk közül kettőt sikerült megmenteni, és 2022-ben visszatérhettek Józsefvárosba.

De a Kálvária tér sem maradt kálvária nélkül a híres épület elköltöztetése után. 1941-ben újra került ide egy kálvária, de a történelmi idők változásai miatt sokáig nem maradhatott, 1971-ben helyezték át a Rezső térre. Már csak azért is, mert ekkoriban nem a Kálvária tér nevet viselte: a szocializmus évtizedeiben a kommunista ifjúsági vezető Kulich Gyula nevét kapta meg. A kálváriáin kívül a színházáról is híres Kálvária tér 2014-ben újult meg, azóta egy egyre inkább dzsentrifikálódó környék kellemes közparkjaként működik.